TÚRA NAPLÓM

50 km 1260+ szint 11 h

Egészen más vidéken készültem túrázni ezen a júliusi hétvégén, de pénteken délutánra közbejött egy balatonfüredi esküvő. A szombatra tervezett túrát semmiképp sem szerettem volna kihagyni, kerestem hát a környéken egy ígéretes útvonalat. Így esett a választás a Kék Balatonra. A távválasztáson vacilláltam kicsit, de végül úgy döntöttem, nekifutok az első ötvenes távomnak. Szerencsés véletlen, hogy egy túrabarátom a 111 km-es távon tervezett indulni, így egy ismerősre biztosan számíthattam a mezőnyben.

Reggel hat után indultunk Füredről Pétfürdőre, fél hét körül érkeztünk a rajthoz. Ismerősök üdvözlése, nevezés és rövid felkészülés után 7.05-kor útnak indultunk. 

A túra első szakasza sok izgalmat nem tartogatott, de a Péti-hegyre érve kinyílt a világ. A szép, dimbes-dombos táj mögött ráláttunk a Bakony magaslataira is. A hegyen felállított geodéziai torony nagyon vonzott, de erőt vettem magamon és nem másztam fel. Be kell osztani az energiát, hosszú lesz az az ötven kilométer. 

Rövidesen elértük a Jákó-erdőt és az erdő melletti szép napraforgós szélén haladtunk tovább. A Tündér-hegyre érve találtuk az első EP-t, ahol egy kódot kellett feljegyeznünk igazolásként. Tündér-hegy felől a legelőn keresztül érkeztünk a Séd-patak mellett Királyszentistvánra. Egyre jobban tűzött a nap, jólesett volna egy kis energiapótlás és hideg folyadék. Beugrottunk a helyi kisboltba hideg frissítőért.

A falut elhagyva nekivágtunk a Mogyorós-hegynek. A tetőre felérve balra látszott a dolomitbánya, jobbra Litér házai. Leereszkedtünk az EP-hoz, amit a litéri Varjas-vendéglő mellett állítottak fel a szervezők. Közel 15 km-nél jártunk. Kicsit pihentünk, tízóraiztunk, cipőt-ruhát igazítottunk. A pontnál kapott bónt beváltottuk egy-egy pohár csapolt sörre. Indulás előtt felmarkoltam még egy kis sós mogyorót az útra. Éreztem, hogy minden elérhető só-és energiamennyiségre szükségem lesz. 

A kékről a sárga jelzésre váltva a Nyerges-hegyre tartottunk, majd a Rom-kúti ároknál feljegyeztük az ellenőrzőponton megadott kódot. A kék/sárga elágazásnál ismét visszatértünk a kék jelzésre, és ereszkedni kezdtünk a Malom-völgy felé, ahol hangulatos ellenőrzőpont várt. Pecsételés után pótoltam a vízkészletem és egy citromos nápolyival távoztam. 

Rövid időn belül a műúthoz értünk és nagy bánatomra, hosszasan gyalogoltunk tovább az olvadozó aszfalton. Elértük a vörösberényi erődtemplomot, de a tűző napon még ahhoz sem volt kedvem, hogy megálljak fotózni. 

Almádi piacterére érkezve pancsoltunk egy kicsit a kútnál és az ivózsákokba is töltöttünk friss vizet. A következő ellenőrzőpont, ahol pecsételni kellett volna, a vasútállomás felé vezető aluljáró előtti táblánál volt. Ezt szépen kihagytuk, nagyjából száz méter után, a következő sarokról fordultunk vissza pecsétért. 

Eddig 26 km-t tettünk meg a távból többnyire a tűző napon, változatos, de viszonylag könnyű terepen, 464 m szintemelkedéssel. Most jött a neheze. Előőrsként itt volt mindjárt a nem túl meredek, de hosszú és izzasztó kaptató, ami felvezetett a Csere-hegyi kilátóhoz. Miután felértünk, még hagytam magam rábeszélni, hogy felmásszak a kilátóba a magasból még szebb balatoni panoráma látványáért. Lent, a pontnál életet leheltünk a kiszáradó tintapárnába, hogy pecsételni tudjunk, aztán indulás Alsóörs felé. Itt is mentünk eleget az égető aszfalton. Alsóörsön a Felső kocsmához települt az EP, ami egyben a 35-ös táv célja és más távok rajthelye is volt. Pecsételés után a frissítőpontnál elvettünk egy kenyeret, a kapott bónt beváltottuk kólára és beültünk a kocsma árnyékos teraszára felfrissülni. Nagy volt a nyüzsgés, sok túrázó összejött itt, főként hosszútávosok, akik már innen-onnan ismerik egymást. 

Izgatottan vártam a túra folytatását, hiszen mégis csak ez volt az első ötvenes távom. Pihenés és zokniigazítás után újratöltöttük az ivózsákokat, túratársam javaslatára magamhoz vettem még egy májas kenyeret és a forróságban ismét nekivágtunk az útnak. Árnyék sehol. Újabb aszfaltos szakasz következett, Lovas központján keresztül Paloznak felé tartottunk. 

A paloznaki kálváriánál újfent pótoltam a vízkészletem. Igyekeztem felkészülni a következő erőpróbára, ugyanis a szőlőskertek közt a napon perzselődve megérkeztünk a Csákány-hegyre vezető meredekhez. Már azt sem bántam, ha meredek, mert az erdőn keresztül vitt és végre volt árnyék. Szépen, komótosan ballagtam felfele. Éreztem, hogy a forróság kivette belőlem az erőt. Nagy megkönnyebbülés volt felérni a hegytetőre. Hogy a kilátóba is felmenjek, az már meg sem fordult a fejemben. 

Pecsételés után Csopak felé igyekeztem. Nehezen járható, meredek, görgeteges útszakasz következett, de egészen gyorsan tudtam haladni. 

Csopakon a buszmegállónál pecsételtem újra, majd a műúton kersztülvágtam a Plul-malom felé, ahol újabb ellenőrzőpont várt kedves, bíztató szavakkal, mindeféle földi jóval, egyebek mellett fantasztikus gyümölcslevessel. Túratársamat bevárva indultunk tovább. Kezdtem fáradni, kicsit türelmetlen voltam, és nagyon bánom, hogy még fotózni is elfelejtettem, pedig nagyon hangulatos EP volt. 

A Péter-hegyre vezető ösvény kezdetben gyanúsan lankás volt, később beerősített, de már ez sem fogott ki rajtam, csak mentem, mentem, raktam egyik lábam a másik elé. Ez volt talán a legnehezebb szakaszom testileg és lelkileg is. Mire felértünk, helyre állt a lelki békém, a csúcskőnél begyűjtött pecsét és egy szusszanás után nekifogtunk az ereszkedésnek.

Az utolsó komolyabb fizikai megmérettetést a Tamás-hegy jelentette, de az már nem mozdított ki különösebben a komfortzónámból. A hegy tetején a Jókai-kilátót nagy ívben elkerültem, beértem a platóról elérhető szép kilátással. 

A Balatonfüred felett őrködő kereszthez érve nagyon megérkezés érzésem volt, pedig még 3 km aszfalt várt ránk a célnak helyet adó Papsoka templomig. Tekergős emelkedőn érkeztünk a célhoz, ahol pecsét után megkaptam az oklevelem és a jelvényt. 

Ezúttal nem volt lehetőségem a túra utáni nyugis fűben-üldögélésre, mert már vártak rám. Pedig hiányzott az a húsz perc, amíg kicsit vissza tud hangolódni a lelkem a mindennapi életbe. A jól megérdemelt dinnyét azért még befalatoztam búcsúzóul…:) 

Szép és tartalmas túra volt az első ötvenesem. Megint csak azt mondhatom, minden lépés megérte!