Annyi esemény időpontja módosult vagy törlődött, hogy már nem is emlékszem, mikor lett volna eredetileg ez a verseny, amit végül augusztus végén rendezett meg a RunAway a Way to the Forest versenysorozat részeként.
Készültem rá, bár ez azzal járt, hogy az augusztusban szokásos pihenőidőm meglehetősen lerövidült. A 18 km-es pályát is végigfutottuk Erzsivel augusztus közepén, mikor máskor, mint szakadó esőben. De így is nagy élmény volt, nagyon jól szórakoztunk.
![](https://turanaplom.hu/wp-content/uploads/2021/01/img_8643.png?w=480)
A verseny napján viszonylag korán megérkeztem a régi, szentendrei tábor helyén berendezett versenyközponthoz. Próbáltam minél távolabb parkolni, hogy hazainduláskor ne kelljen átverekedni magam a tumultuson. Jónéhány ismerőssel összefutottunk, volt, aki aszfaltos távon indult, volt, aki terepen. Részleges csapatfotó is készült az éppen ottlévőkkel. Még ha maszkban is, de felemelő érzés volt újra emberek közt lenni.
![](https://turanaplom.hu/wp-content/uploads/2021/01/img_9022.png)
![](https://turanaplom.hu/wp-content/uploads/2021/01/img_9009.png)
Az időjárás a nyár egyik legmelegebb napját produkálta, extra hőség volt és cseppfolyós pára. A távunk zökkenőmentes rajtja után elindultunkat az aszfalton, amiről rövidesen az erdőbe tért át az útvonal a Vörös-kő helyes kis rókája felé vezető sárga jelzésre. Az út több helyen is egyszemélyes keskeny ösvénnyé szűkül, nem nagyon van lehetőség előzgetni, de azért megtettem, amit tudtam. Igazi katarzis volt felérni a rókához kicsivel több mint 4 km hegymenet után a hőségben.
![](https://turanaplom.hu/wp-content/uploads/2021/01/img_9023.png?w=482)
Néhány korty víz, fél zselé és egy gyors fotó után robogtam tovább Pap-rét felé. Jól futható, szintben itt-ott hullámzó szakasz következett a piroson. Nagyjából 2 km után darazsakra figyelmeztető kiabálás hallatszott. A darazsakat elkerülendő tettem egy bátor kitérőt a jelölt úttal párhuzamosan a szederindás, bokros dzsindzsában. Megérte, mert sokakat megcsíptek a nyomorultak. Én nagyon tartok tőlük a néhány évvel ezelőtti lódarazsas kalandom óta. A veszélyes szakasz után egy férfi feküdt az ösvényen – mint kiderült, megcsípték a darazsak és allergiás rohama volt. Néhányan már a segítségére voltak, a mentő is úton. Miután láttam, hogy nem lehetek hasznukra, futottam tovább a Pap-réti fordító- és ellenőrző pont felé (9 km) immáron az OKT útvonalán.
Miután átfutottam az ellenőrző kapun, egy nagyon vidám önkéntestől a lelkesítő szavak mellé kaptam egy marék jeget a nyakamba és friss vizet az ivótasakba. Megittam a maradék zselét és indultam vissza a fordító után a Vörös-kőhöz. A darazsas fához közeledve nagy rutinnal futottam be újra a szederbokrok közé, majd biztonságos távolságba kerülve vissza, a kijelölt útra. Jó tempóban értem újra a rókához és megindultam lefele. Az aszfaltos levezető részhez közeledve újra kiabálást lehetett hallani: az utolsó kilométer előtti kanyarban egy fánál szintén kirajzottak a darazsak. Újabb párhuzamos kitérő a bokrok közé. 3:0-ra nyertem a lódarazsak ellen. A lábam pont úgy nézett ki, mintha szederbokrokban és csalánban jártam volna, az izzadság kegyetlenük csípte a karcolásokat, de százszor inkább ez, mint a darazsak. Az aszfaltra kiérve még belehúztam egy kicsit és nagyon jó érzéssel futottam át a célkapun. 18 km terepen, hőségben, mégis minden percét szerettem.
![](https://turanaplom.hu/wp-content/uploads/2021/01/img_9038-1.png?w=640)
A célban megkaptam a szép, rókás érmet, frissítésnek dinnyeszeleteket és pogácsát. Nagy örömködések közepette újra találkoztam a futócsapat több tagjával, közben az is kiderült, hogy Erzsi az aszfalt L távon második lett! Megígértem neki, hogy megvárom vele az eredményhirdetés és utána beviszem dolgozni a városba, mert másként nem érkezne időben. Nagyon büszkék voltunk rá mindannyian.