TÚRA NAPLÓM

Dél-Börzsönyi Kilátások Teljesítménytúra 2019. március

Több túralehetőség is adódott erre a hétvégére, a választásom végül a Dél-Börzsönyi Kilátások 30 km-es távjára esett. 1.190 m szintemelkedés, látnivalókban bővelkedő , változatos, viszonylag technikás útvonalnak tűnt és az ismeretlen terep is vonzott. ’93 óta nem jártam erre, lesz mit felfedezni újra.

Jóidő ígérkezett hétvégére, napsütéses reggelen érkeztünk Zebegénybe, ahol egyből az iskola felé vettem az irányt. Az iskola udvarán zajlott a rajtoltatás, perceken belül el is indultam. Szeretek ilyenkor kezdeni, a kora reggeli nyüzsgésnek inspiráló hangulata van.

A falu központjában megcsodáltam a Havas Boldogasszony templomot, innen a sárga háromszöget követve meredek szerpentinen jutottam fel a Kálvária-hegyre a Trianoni Emlékműhöz. Útba ejtettem a stációkat is egy fotó erejéig.

A sárga sávon vitt tovább az út kiadós emelkedőkkel, szinte állandó kilátással a Dunára. Az ébredező erdő is annyi látnivalót adott! Felszálló reggeli pára, rügyező fák, bokrok, mohos rönkök, vadvirágok, felhők… A sok látnivaló ellenére hamar túl voltam az első két ellenőrzőponton. Jó hangulatban és jó tempóban haladtam, bíztam benne, hogy végig kitart ez a lendület. Az Ernő-forrás után a 2. ellenőrzőpontnál csatlakozott hozzám egy túratárs, akit a Dobozi-oromnál eligazítottam, hogy a mi távunk nem megy le a barlang felé, hanem a Szent Mihály-hegyre tartunk.

Hegyes-tetőig tartott a hullámvasút első szakasza, a 8 kilométernyi táv alatt már 665 m szintemelkedést megtettünk. Hegyes-tetőn, az ellenőrzőpontnál kaptunk csokoládét, pihentem egy rövidet a Julianus-kilátónál, aztán levágtáztam Kövesmező felé.

Kövesmezőre érve úgy éreztem, itt van kinyílva a világ és minden az enyém. A levegő, a föld, a napsütés, a felhők, a fák, a mező. A fűben hérics-és kankalinszőnyeg. Az ellenőrzőpontnál pedig RÉTEST adtak! Rétest, vastag töletlékkel.

Aztán indulás fel a Gubacsi-hálásra, aztán le és újra fel a Só-hegyre. Aztán ismét le, ezúttal a Rózsakunyhóhoz. Nagyon vártam, hogy ideérjek. Kíváncsi voltam, valóban olyan hely-e, mint amilyennek Fekete István – aki gyakran tartózkodott itt Kitenberger Kálmán vendégeként – leírta. És igen, olyan. Vendégmarasztaló, idilli hely, magávalragadó a hangulata. Igazi menedék. Itt terveztem eltölteni pár perc pihenőt. Pecsételés után zsíroskenyeret ettem kiváló csalamádéval, felfrissítettem a vízkészletem és zoknit váltottam.

Aztán nagy elszánással indulás újra felfele – mondtam, hogy hullámvasút… Pusztatorony, Bibervár meredek kitérő egy matricás ellenőrzőpontért. Innen már viszonylag egyszerű út volt. A Békás-réten át szinte végig egyedül haladtam, a táj sem tartogatott semmi látnivalót a lovakon kívül. Kicsit magányosan éreztem magam. A halastónál találkoztam néhány emberrel és a Törökmezőig tartó emelkedőn még több kis csapattal. Törökmezőn volt az utolsó ellenőrzőpont, aztán sétagalopp a célig.

6:27 idővel érkeztem meg. Sajtos-tejfölös lángos és kóla a jutalom, mert reggel, a nevezésnél a hölgy elfelejtett szólni, hogy menjek át a másik asztalhoz és válasszak magamnak előre meleg ételt. Azt hitte, tudom… Honann is kellett volna? 🙂 Nem csináltam ügyet belőle, vettem egy lángost az iskola udvarán álló lakókocsiból. Végül nagyon jó asztaltársaság jött össze körülöttem a késői ebéd alatt, és jó hangulatban fejeződött be a túra. Olyan jóleső elfáradás volt. Minden lépés megérte.