TÚRA NAPLÓM

20 km | 919 D+

Kiss Péter fiatalon elhunyt hegymászó, barlangász, terepfutó és teljesítménytúrázó emléke előtt tisztelegve kerül megrendezésre ez a szép és embertpróbáló túra 2014. óta évről évre. A megmérettetésre 57, 37 és 20 km-es távokon van lehetőség.

A Téli Mátra L távjának sikeres teljesítése után a 37 km-es távon terveztem végigmenni. De az influenza társaságában eltöltött romantikus három hét után kétséges volt, hogy egyáltalán el tudok-e indulni a túrán. Túra előtt egy héttel még a balaton partján megtett néhány kilométeres séta is kifárasztott. Bízva a legjobbakban, a tervezett 37 km helyett a 20 km-es távra azért beneveztem. Szint ebben is akadt bőven: 919 m emelkedéssel kapaszkodtunk fel a Kékesre. Úgy voltam vele, hogy a 2018-as Mátrahegynél úgysem lehet rosszabb…

Pénteken este érkeztünk Sástóra. A kemping területén lévő hotelben foglaltunk szállást, barátságos és kényelmes hely. Elég későn érkeztünk, így a vacsorán kívül már csak egy kis beszélgetésre és olvasásra maradt idő.

Reggel, szokás szerint szerettem volna minél korábban indulni. A konyhán nagyon rugalmasak voltak, lehetővé tették, hogy 7 óra után kicsivel már tudjak reggelizni. Ráadásul egy termosznyi forró vizet is kaptam a teámhoz.

Az öltözetemen elmalmoztam egy ideig, végül maradt a futófelső-termopulcsi-héjkabát kombináció, aminek később, fent a Kékesen nagy hasznát vettem. Botot nem vittem, de a kamáslit felraktam. Az Adrenalin Parkból rajtoltunk, zökkenőmentesen ment minden, nem volt torlódás.

Napsütéses-fagyos gyönyörű időben indultunk lefele a csúszós falépcsőkön Mátrafüred felé a sárgán. Az első EP a buszmegállónál volt, innen irányt vettünk a kék háromszög felé, ami felvezet a Kékesre. A Csatorna-patak mellett haladtunk folyamatosan felfele a völgyben. Igazi mesevilág fogadott. A tél még hóval-faggyal kapaszkodott az erdőbe, a patak néhol a jég alatt futott. Csoda látvány volt.

Igyekeztem jól beosztani a kevés erőmet, egyenletes, nyugodt tempóval mentem. Egészen jól bírtam a meredek völgyből kivezető mégmeredekebb kaptatót is. A völgyből kikecmeregve a csúcsig hátralévő szakaszon többször kereszteztük a műutat.

A Kékesre érve bizony az arcomra fagyott a mosoly. Szó szerint. Mindennél jobba esett a síházban kapott forró tea, amit a második pecsét begyűjtése után kaptam. Engedélyeztem magamnak a szokásos pár perces Kékes-pihenőt. Amíg a teámat kortyolgattam, sütkéreztem a napon az összefagyott havon toporogva. Továbbindulás előtt a csúcskőnél is megálltam egy fotóra.

A Kékeseről lefelé jövet a Hidas-bércen át a Négyeshatárig sziklás-havas-jeges a piros sáv. Szerencsém van, hogy jó egyensúlyérzékkel áldott meg az élet, elég jó tempóban sikerült lejönnöm csúszás és esés nélkül. A Négyeshatártól a Kis-kőig folytatódott a csúszós, sziklás út. A Kis-kőnél felállított EP-nál elidőztem néhány percet, megnéztem a Péterről készült kis kiállítást és ittam egy teát.

A Kis-kőtől egy darabig a dózerúton haladtunk tovább lefele, majd a piros sávon leszerpentineztünk a Csurgó-patakhoz. A patak-átkelést is megúsztam szárazon. Végig igyekeztem beosztani az erőm, nem futottam bele az útba sehol (na jó, egy kicsit, de aztán gyorsan helyre tettem magam).

A Csepegő-forrástól Mátrafüredig már csak egy apró emelkedő volt. A buszmegállónál ismét vártak a pontőrök a pecséttel és nekiindulhattam a túra utolsó szakaszának jobbra fel Sástóra a sárga körön. A széles sétautat egy idő után kavicsos, keskeny ösvény váltotta fel, ahol a fagyott sár jócskán felolvadt a napsütéstől és a taposástól. Az utolsó kilométeren sikerült tisztességesen összesározni magam. A sárga kereszten, majd a szalagozáson érkeztünk vissza a Adreanalin Park meredek lépcsőjéhez. Ez volt az utolsó megmérettetés, és a falépcsőkön felfele mászva már éreztem a célbaérés örömét.

Ekonomi fokozatban, de azért jó tempót tartva 4:31 idővel teljesítettem a távot. Érkeztetés és célfotó után átballagtam a szemben lévő zöld épülethez, ahol megkaptam az isteni babgulyást és a palacsintákat. Az étkezde helyett inkább a napos teraszt választottam az ebédhez. Ebéd után a maradék teámat korytolgatva kicsit sütkéreztem még a napon hazaindulásig.