26,1 km – 830 m szintemelkedés – 6.30 szintidő
A nehézkes téli túrák sem vették el a kedvem a hegytől, elszántan készültem az áprilisi Mátrabérc túra Galyatetőtől Szurdokpüspökiig tartó 26 km-es távjára. Kíváncsian vártam, hogy fogom bírni a távot és a kaptatót felfele a Muzsla-hegyre. Azzal nyugtattam magam, ha sikerült felmennem egyméteres hóban a Kékesre, akkor ilyen szép, tavaszi időben ez is menni fog valahogy.
Pénteken délután a kicsikkel együtt útnak indultunk Mátraházára. Miután kicsomagoltunk a szállodában, elsétáltunk a buszmegállóhoz, mert azt terveztem, reggel busszal megyek fel Galyatetőre a rajthoz, hogy a kicsiket ne kelljen korán felkelteni. Séta után kint maradtunk a szálloda előtti játszótéren. Kicsit aggódtam, hogy az anyuka-lét mellett mennyire tudok ráhangolódni a másnapi túrára. Végül nem ment olyan rosszul.
Éjszaka nem aludtunk jól, nagyon meleg volt, zavart a beszűrődő fény és a klíma zaja. A kicsik ötkor keltek, így a buszos utat passzoltam, semmi akadálya nem volt, hogy reggeli után együtt menjünk fel Galyára. Cukik voltak, szerencsés utat kívántak nekem.
Jóhangulatú nyüzsgés fogadott a Turistacentrumban. 9 órakor rajtoltam el és nagyon lelkesen vágtam neki a kéken a Péter-hegyese (Galya) kilátó felé vezető jól ismert lépcsőknek. Mátraszentlászlóig jó tempót mentem, ahol nem éreztem megerőltetőnek és a terep megkívánta, még futottam is. Nagy boldogságomban meg sem álltam a régi sípálya aljában a frissítőért (első hibapont), amit később megbántam.
A Vörös-kő kilátónál lévő első EP-hoz 45 perc alatt értem fel és ezt, az út elején szerzett előnyt sikerült végig megtartanom. Szamárkőre feljutni már nagyobb falat volt, mégis egészen vidám mezőny verbuválódott össze a mászás során, jó hangulatban értünk fel a kőhöz. Utólag is áldom az eszem, hogy az őszi családi túrán ezt a nehezen járható, meredek szakaszt levágtuk a gyerekekkel. Az Ágasvár csúcsán pihegtem, nézelődtem egy kicsit, és a pulcsimtól is megszabadultam.
Lent, az Ágasvári Turistaháznál újfent nem álltam sorba vízért (második hibapont), nem akartam kiesni a jó tempómból, ami így egészen Mátrakeresztesig kitartott. Persze, ott is kihagytam a frissítést (harmadik hibapont).
Mátrakeresztestől kezdődött a neheze. 8 km alatt 520 m szintemelkedés. Rafinált, meredek emelkedők, amiket újabb meredek emelkedők követnek. Aztán még újabbak. Ne állj, meg, ne állj meg! – mondogattam magamnak és lassú, de folyamatos menetben szépen felkaptattam a Muzsla csúcsára. Ahol jött a feketeleves: rosszul emlékeztem, csak EP van, frissítés nincs. A kulacsomban mindössze egyujjnyi víz volt és az órámat is elnéztem, azt hittem, egy órával későbbre jár már és nem fogok időben leérni. Végül egy jófej srác adott másfél deci vizet és ezzel annyira feldobott, hogy újult erővel és óriási motivációval nekivágtam a lefelé vezető útnak.
Igazi térdgyilkos, sziklás meredek út vezetett le a Nagy-Koncsúron keresztül Szurdokpüspökibe. Egyes helyeken feltorlódott a túrázók népe, óvatosan lehetett haladni a kőgörgeteg közt. Néha jelezett a térdem, érdeklődve, hogy hol hagytam a botomat, de közelébe sem ért a korábbi fájdalomnak. Útközben megvilágosodtam, hogy még bőven szintidőn belül vagyok, és a vizemet illetően is sikerült beosztással élnem.
Végül 5:42 idővel értem célba határtalan boldogságban. A pecsételés után első dolgom volt szódavízért sorba állni. Ételt nem is kívántam, csak az ajándék Túró Rudit gyűrtem le az iskola melletti járdán üldögélve az árnyékban. Kicsit pihentem, beszélgettem még néhány gyerekkori ismerőssel, akikkel az iskola udvarán találkoztam össze. Nemsokára jött értem a férjem a kicsikkel és indultunk vissza a szállodába. Másnap egész délelőtt a wellnessben regenerálódtam, nem volt olyan testrészem, ahol ne lett volna izomlázam. De már alig várom a következő túrát. Remélem, hamar eljutok arra a szintre, hogy nem fog minden perc ennyire számítani és többször megállhatok egy-egy fotóra útközben.
Gyönyörű túra volt, minden percre jó visszaemlékezni. Hálás vagyok a Jóistennek a napsütésért, minden kis virágnak az út szélén a szépségéért, a madárcsicsergésért, a csodálatos kilátásért, az ajándék vízért és minden egyes bíztató szóért, amit a túrán kaptam.
