TÚRA NAPLÓM

25 km | 590 D+
Évindító túrának terveztem a Mókus kört, nagy lelkesedéssel készültem rá. Ez is egy bármikor teljesíthető instant túra, akár futóként, akár teljesítménytúrázóként nekivághatunk. Annyi a dolgunk, hogy időben nevezünk és az itinerben megjelölt QR-kódok megfelelő sorrenben történő beolvasásával igazoljuk, hogy teljesítettük az útvonalat. Mivel a terep egy részét nem ismertem, a másik részén is régen jártam, így elsőként itt is teljesítménytúra szintidővel neveztem, de olyan jó tempót sikerült mennem (4:29), hogy majdnem beértem futóidővel.

Január második napján fagyos, de napsütéses időben indultam útnak a Szépjuhászné állomástól. A büfé oldalsó nagy üvegén megtaláltam a QR-kódot az itinernek megfelelően. A talaj jónak ígérkezett, a fagy miatt nem kellett a sártól tartani. Tempósan haladtam a P+, majd az S+ jelzésen. A vasúti sínen átkelve egy darabig a Budakeszi úttal párhuzamosan kanyarogtam, majd a műutat keresztezve irány be az erdőbe a Vadaspark felé tartva. Kora reggel volt még, csak néhány kutyasétáltatóval találkoztam. 

A Vadaspark előtti parkolóban, az Erdő fohásza tábla oldalán találtam a 2. QR-kódot. Gyors ellenőrzés után indultam tovább. Hamarosan elértem a Petneházy birtokot és a karám mellett balra indultam az erdő felé.

Ritkás erdőn átvezető rövid szakasz után egy tágas, szép, ködös rét következett, majd az út visszatért az erdőbe. Az erdőt rövid időre ismét elhagyva a cserkésztáborhoz vezető aszfalton folytatódott az út, innen nagyjából 150 méter után jobbra letért a P jelzés. Rövid kaptató után a Kecske-háton az egymással szemben álló villanyoszlopokon megtaláltam a kódot és sikeres beolvasás után indultam tovább. Közben a nap is kisütött, igazán jó túraidő lett.

Nagykovácsi felé könnyű, jól futható út vezetett, ami sok látnivalót nem tartogatott, ezért nagyon megörültem, amikor a fák közt felfedeztem egy apró tavat, majd összetalálkoztam néhány kirándulóval.

Nagykovácsi határától aszfaltos úton haladtam végig a faluban. A patak hídján átkelve a Nagyboldogasszony templom közelében könnyedén megtaláltam a kerékpártárolót, ahol az aktuális kódot rögzítették.

Beolvasás után a templom előtti padok egyikén a napon sütkérezve tartottam a tervezett pár perces pihenőmet. A szokásos fél szendvics, tea, zokni-és cipőigazítás után tovább indultam a faluból kivezető Z jelzésen. A kőkeresztet elérve balra fordultam a Telki felé tartó földútra, továbbra is a Z jelzést követve. Alig tértem rá a földútra, a napsütést, mintha elfújták volna. Leszállt a köd, és ahogy haladtam felfele az enyhe kaptatón a zúzmaracsipkés fák közt, mintha Télországban jártam volna. Sejtelmesen szép útszakasz volt. Mesebeli erdő. Közben felvettem a kesztyűm és visszahúztam a pulcsim nyakán a cipzárt. 

A Z-hez balról csatlakozó Sisakvirág tanösvényen komótosan baktattam felfele a Nagy-Kopaszra. Ez az emelkedő adta ki az útvonalhoz tartozó szintemelkedés nagy részét. A tetőhöz közeledve nevetgélés, vidám kiabálás hallatszott. A kilátó lábánál igen jó karban és hangulatban lévő, nagylétszámú idősebb túracsapattal találkoztam, akik hangos örömmel üdvözöltek. Kikérdeztek, merről jövök, hová tartok, kávéval kínáltak, aztán kölcsönösen jó utat kívántunk egymásnak.

A következő kód a Csergezán Pál kilátó legfelső szintjén várt, a zászló tövében. A kilátó lépcsőjén megtett tizedik lépés után tudatosult bennem, hogy egyedül kell felmennem. A tetejére. Erőteljesen átsuhant rajtam a tériszony, de felmentem. Felérve annyira megbátorodtam, hogy a kód beolvasása után körbefotóztam a környező hegyeket is. Már azokat, amik nem vesztek a ködbe. A korlát felső részén apró fémtáblák jelezik, hogy a megadott irányban mit láthatsz. A szépkilátás után igyekeztem lefele, mert meglehetősen fújt a szél, és kellett a mozgás, kezdtem átfázni.

A Z∆ jelzésen, majd a Z+ jelzésen folytatva az utat újabb és újabb kirándulóval, túrázóval találkoztam. Ismét jól futható szakasz következett, szerencsém volt a fagyos idővel, nem kellett a sárban caplatnom. A jéggé fagyott tócsák és a bokatörő sárbordák nem zavartak. Közben áttértem a S+ jelzésre, ahol ismét át kellett mászni a vadkerítés létráján, és közel egy kilométer megtétele után a kerítés oszlopán megtaláltam a 6. kódot. Leolvasás után jó tempóval haladtam tovább egy darabig a kerítés mellett.

A Szilfa-tisztást elhagyva újra az út elejéről már ismerős szakaszon jártam. A Budakeszi úton átkelve rövidesen a P+ jelzésre váltottam és vidáman futottam be a célba, ahol a Szépjuhászné büfé ablakán beolvastam az utolsó kódot. 

Kicsit pihegtem, az autó csomagtartójából elővettem a száraz felsőt és a vésztartalék meleg teát, majd beballagtam a büfébe a járandóságomért (érem és palacsinta). Míg kiálltam a sort, meg is éheztem. A csodálatosan szép mókusos érem és a túrós palacsinta mellé még választottam egy tartalmas levest. A kályhával szemben ültem le és evés közben boldog elégedettséggel bámultam hol a tüzet, hol a kályha melletti sovány kis karácsonyfát. Jövök még…