TÚRA NAPLÓM

Táv: 27,8 km szint: 935 m szintidő: 6 h

A Muzsikál az erdő teljesítménytúra túra egy természeti és kulturális értékeket bemutató programsorozat részeként a Mátrai Művészeti Napok ideje alatt kerül megrendezésre évről évre.. 15 és 25 km-es (valójában 27,8 km) távon van lehetőség az indulásra. A rajtnak és a célnak egyaránt Tar község adott otthont. Csupaszív rendezőcsapat, zsíroskenyér, házisütik és szörp várt az ellenőrző és frissítő pontokon.

A túra reggelén érkeztem Tarra. Kicsit izgultam, mert a terep jórésze ismeretlen volt előttem. 8 órakor rajtoltam és a falut elhagyva a szőlőkön keresztül haladtam jó tempóval a csevicék felé. A Felső-Csevice után a Szalajka-patakon átkeleve hamarosan megérkeztem Fenyvespusztára, az első EP kedves, mosolygós pontőreihez. Fenyvespuszta után a földúton baktattam felfele. Nem szakítottam meg magam az emelkedőn, de egyenletes tempóban haladtam. A folyamatosan emelkedő út újra a patakmederhez ért, átkeléskor megszemléltem a korábbi túrázók által épített kedves kis zen-tornyokat.

Ezután elég sáros-vizenyős rész következett, résen kellett lenni, hogy hová lépek. Az irtás előtti gyönyörű völgy kárpótolt a dagonyáért. Itt sokat fotóztam, lépésről lépésre megállított a látvány.

A Kőkapuhoz érve figyelni kellett az elágazásnál, hogy a Z-n megfelelő irányba forduljunk Ágasvár felé. Jónéhányan jobbra mentek ott, ahol balra kellett volna. Nemsokára megérkeztem Ágasvárra. Ide valahogy mindig jó érzés megérkezni. Megkaptam a 2. pecsétet a menetlevélre és a zöld négyzeten elindultam a Csörgő-szurdokba. Ez már jól ismert út, hiszen októberben is végigmentünk rajta, de sokkal barátságosabb és könnyebben járható volt a száraz, nyári melegben, mint az őszi esőben. A patak-átkeléseket élveztem, mint mindig. A Csörgő-patak csodái után a malom romjait és a Hutahelyet is elhagyva a sípályán át futottam be Mátraszentistvánra, ahol a Vidróczki csárdánál várt a 3. EP zsíroskenyérrel és jó hideg mentaszörppel. A kulacsom is utántöltöttem.

Tovább indultam a kéken, hogy a falu fölötti úton irányt vegyek ismét Ágasvár felé. Az úton lelki szemeim előtt láttam a kicsiket, ahogy az őszi túrán baktattak a szemerkélő esőben. Szamárkőhöz érve egyáltalán nem bántam, hogy ezúttal nem kell felmászni. Jó tempóval haladva értem vissza Ágasvárra, ami ezúttal 4. EP-ként is szerepelt.

A zöldön vezett tovább az út a Kőkapu, majd a Kosik-tanya felé. Erre egészen sokáig nem találkoztam más túratársakkal, egy kicsit nyomasztó volt egyedül bandukolni. Az út egy részén fakitermelés zajlik, itt értem utol egy házaspárt. A rönkök fölé mászva az irtáson mentem egy darabon, amíg vissza lehetett térni az útra. Gombás-tetőnél kicsit aggódtam, mert az itiner szerint hiányoznak a felfestések. A leírást követve, a reptér bal oldalán haladva azonban hamar megtaláltam a földutat és látótávolságon belül mindig volt szalagozás.

Az 5. EP-hez vezető út már sok izgalamat nem tartogatott. Gyors pecsételés után indultam felfele a Cserteri-várromhoz, ahol a kódot kellett feljegyezni, mert egyben ez volt a 6. EP is. Itt jól jött volna egy kis helyismeret, mert később a túratársak fotóin láttam, hogy a várromtól kicsit feljebb gyönyörű kilátás nyílik a Hasznosi-víztározóra. Annyira szép, hogy akár az itinerbe is beírhatták volna. De sebaj, majd egyszer visszajövök és megnézem.

A romtól a zöldre visszatérve jódarabig a szőlősorok között kellett haladni, a falu határában futottam az első házakig. A 7. EP már a faluban volt, Tari Lőrinc várának romjainál kellett feljegyezni a az újabb kódot. A várromtól a templom (Szent Mihály templom) felé tartva a Mária út jelzéseit követve érkeztem a célhoz. 5:30-as idővel, kényelemes tempóval sikerült megjárnom a 27 km-es utat. A célban szörp és zsíroskenyér várt mindenféle földi jóval. Amíg eszegettem és várakoztam a családi fuvarra, váltottam néhány szót a többi túrázóval.