TÚRA NAPLÓM

Szlovéniában minden van, amit szeretünk: hegyek, folyók, szurdokok, tenger, szívélyes emberek, jó ételek, rendezettség és tisztaság. Minden utazásunkon újabb és újabb felfedeznivalókat találunk itt. Sajátságos hangulatú tengerpartja is szerepelt egy ideje a bakancslistánkon, így ez lett nyárzáró utazásunk célpontja. Portorozban foglaltunk szállást a tengerparti sétányon, innen terveztük felfedezni a környéket.

Reggel hétkor indultunk neki a valamivel több mint ötszáz kilométeres útnak, a délelőtti kávét már Szlovéniában ittuk meg. Postojnánál megálltunk, felsétáltunk a barlanghoz. Jártunk egyet a környéken, de a barlangba végül nem mentünk be, mert nem volt nálunk elég meleg ruha. Pedig izgalmas lett volna a kisvonattal lemenni a mélybe. Postojna szép hely, a gyerekekkel biztosan visszatérünk még ide egy tavaszi kirándulásra, rövidebb túrára.

Fél három körül érkeztünk Portorozba, a szállodához. A város meseszép, nagyon hangulatos. A szobánk is gyönyörű, a tenger felé néző hatalmas, üveg erkélyajtóval és tágas erkéllyel, ahonnan az egész környéket belátni. Tenger, tenger mindenütt! Szolid nyüzsgés a sétányon és a város utcáin, minden tiszta és rendezett. Gondolom, nyár közepén más képet fest, de nekünk nagyon tetszett a város visszafogottabb kiadása. Az augusztus végi utazás előnye, hogy az egyébként turistákkal túlzsúfolt helyek ilyenkor kevésbé mozgalmasak, nyugodtabbak, csendesebbek. A sétányon, ahol a szállodánk is van, illetve a nagyobb utcákban kávézók, éttermek, boltok sorakoznak. A szállodánkhoz tartozott saját strand, de valahogy nem is jutott eszünkbe, hogy fürdőzni menjünk városnézés helyett. Egy pizzériában ebédeltünk a parton, azután a sétányon kerestünk egy jó fagyizót. Este a szálloda teraszán vacsoráztunk és borozgattunk a tengert hallgatva, utána nagyot sétáltunk a parton. A vasárnapi hazaindulásig ki sem hoztuk az autót a szálloda garázsából.

Az utazós reggeliből mindig szeretjük kihozni a legtöbbet: ráérősen eszegettünk, sült szalonna, frissen sült magos cipó, gyümölcs, gyümölcslé és a végén a kényelmesen elkortyolgatott kávé egy péksüteménnyel. Közben tenger, tenger, tenger… Órákig tudnám bámulni.

Délelőttre hajózást terveztünk, de a hajó, amit kiválasztottunk, nem közlekedik hétvégén. Így átsétáltunk Piranba. Csak néhány kilométer, kényelmes sétatávolság. A két város szinte egybe folyik, közös tengerparti sétányuk az Obala. A meleg ellenére is kellemes volt a Piranba vezető út, sok érdekes és szép látnivalóval. Cseréptetős, színes házak, villák, sok zöldfelület, ápolt kertek sorakoztak az út mentén.

Főként a parti úton gyalogoltunk, sokat nézelődtünk, fotóztunk. Néha fellépcsőztünk a várfalra, körülnéztünk és folytattuk tovább az utat a parton.

Útközben szemeztünk már néhány étteremmel, mert papírforma szerint eljött az ebédidő, de a meleg miatt nem igazán voltunk éhesek. Végül a világítótorony tövében egy hangulatos kávézóban ebéd címén megajándékoztuk magunkat egy nagy fagyikehellyel és egy epres smoothival, hogy a folyadékpótlás és az energiabevitel is meglegyen.

Az árnyékban töltött pihenő után felfrissülve felgyalogoltunk a Szent György templomhoz. A templom a XIII. században épült, azóta töbször átépítették. Épp lezárták a látogatól elől, mert esküvőre készülődtek, de a rácson keresztül sikerült fotót készíteni a díszes templombelsőről.

Sétálgattunk tovább a zegzugos utcákban, nem céltudatosan, csak amerre vitt a lábunk. Mindig felbukkant valami néznivaló: egy szép ajtó, különleges ablak, spaletta, kopottas falak, érdekesen kövezett utak, szűkös átjárók, könyvesboltok, galériák. Piran igazán kulturált és tiszta kisváros. Velencére emlékeztető zegzugos, szűk utcái, évszázados épületei nyugalmat és megállapodottságot sugároznak, jó érzéssel töltik el az embert.

Hosszas andalgás után ékeztünk Piran tágas főterére, a Tartini térre, amit a város szülőttéről, Giuseppe Tartiniről nevezetek el. Tartini a barokk zene nagymestere volt, zeneszerző és hegedűművész. A téren hétvégente piacot tartanak. A régiségek mellett kézműves termékeket, szappanokat, kencéket, levendulazsákokat, hímzéseket, mézet, szörpöket, lekvárokat, olajat is kínálnak az árusok. A piaci nyüzsgés szinte elvonja a figyelmet a tér látnivalóiról, pedig a díszes házfalak mellett érdemes megnézni a pirani városházát és a tér névadójának, Tartininek a szobrát, vagy a házfalon lévő napórát is.

Piranból busszal utaztunk vissza Portorozba. Délutánra kicsit enyhült a hőség, megjött az étvágyunk és a szállodához tartozó tapas-bárban uzsonnáztunk. Nagyon hangulatos hely, bár fish&chips-et ettem már jobbat is. Az asztaltól látni lehetett a tengert, így az étel másodlagos volt, mert a kilátás és a hangulat kárpótolt.

Utolsó napunkon Izolába, a távolról nézve bájosnak látszó, és a leírások szerint méltatlanul mellőzött halászfaluba kirándultunk. Az odavezető szerpentines busz-út is tartogatott izgalmakat, és érdekes látnivalókat. A buszról leszállva megérintett minket a csalódás szele, de diszkréten nem vettünk róla tudomást egy darabig. A falu telis tele van hangulatos, málló falú épületekkel, az időtől megbarnult kapukkal és spalettákkal, fehér templomtornya tiszteletreméltóan magasodik fölé, apró kikötője nagyon szép. Aztán van, ami elviszi a fókuszt. A kikötő környéke és a főtér sem túlságosan tiszta, komoly feladat volt találni egy olyan kávézót, ahol a teraszon le mertünk ülni a székpárnára. A kikötőtől egy-egy utcányi távolságra már nyoma sincs annak a kiemelkedő tisztaságnak és igényességnek, amit eddig kivétel nélkül minden szlovén településen, de akár egy hegyi menedékházban is tapasztaltunk. A busz indulásáig hátralévő időt inkább a kikötőben sétálgatva töltöttük és a szépre emlékeztünk.