TÚRA NAPLÓM

Könnyű, tíz kilométer körüli körtúrát terveztünk a gyerekekkel, az időjárás ideálisnak igérkezett, de a hegy végül másként döntött; az októberi erdőben nem lehet csalódni, mindig gyönyörű; a tízéves túracipő már nem vízálló; esőben a Csörgő-szurdok nem gyerekbarát; esőáztatta túra végén elővenni a tartalék termosz meleg teát, megfizethetetlen.

Szeretjük a körtúrákat, mert így nem probléma, hogy hogyan jutunk vissza az autóhoz, és a túra megtervezése is érdekesebb feladat. Napsütéses, tökéletes túraidőt ígért minden meteorológiai fórum, egyáltalán nem aggódtunk az eső miatt. Mátraszentistvánon hagytuk az autót a buszfordulónál, innen indultunk az országos kék jelzés felé. Az erdővágás szélén kerülve értünk fel a dózerúthoz, majd az Ágasvárra vezető erdészeti úthoz. Rövid ideig szitált az eső, de nem vettük komolyan, mert a nap kiatrtóan sütött. A gerincen baktatva szépen haladtunk, gyönyörködtünk a kilátásban, az őszi erdő színeiben, sokat fotóztunk. Az Ágasvár csúcsát jelző jelző kék háromszögnél nem indultunk el felfele, hanem a kénylemesebb gyalogúttal folytatódó kék jelzésen kerültük a hegytetőt. A turistaházhoz érve meguzsonnáztunk. Leves már nem jutott, de kaptunk jóféle virslit. Desszertnek ott volt a nálunk lévő alma és a turistaház előtti réten szedett körte. A kicsik futkostak le-fel a réten, kavicsokat és körtét gyűjtöttek.

Tisztességesen eleredt az eső, jobbnak, láttuk hát, ha folytatjuk az utat. A háztól balra indultunk tovább a piros és zöld jelzésen Mátrakeresztes felé. Lefele haladva hamarosan elértük az ágasvári erdészeti utat, ezen keresztülvágva balra mentünk tovább a bükkerdő széles ösvényén. Nemsokára a Csörgő-völgybe vezető zöld négyzet jelzéshez érkeztünk. Itt már kitartóan esett, de a völgy esőben is fantasztikus. Nehezen haladtunk a csúszós avaron, a szurdok szélén futó keskeny ösvényen néhol csak a bokrok ágaiban megkapaszkodva tudtunk továbbmenni. A kicsik nehezen boldogultak, de nagyon élvezték a kalandot. Számtalanszor átkeltünk a patakon, próbáltunk a kevésbé sáros-csúszós oldalon menni.

Az egykori Csörgőmalomhoz érve a gyerekek nehezen vették tudomásul, hogy az ottlévő kőrakással kell beérniük a malom általuk várt látványos maradványai helyett. A régi malomárok szikláin ügyeskedve érkeztünk a három patak összefolyásához. Mire ideértünk, eléggé átfáztunk már a széldzsekik alá is beférkőző nedves hidegtől. Nem figyeltünk és a zöld négyzet helyett egy dózerúton indultunk Mátraszentistván irányába, ami keresztülvezetett egy nagy területen folyó építkezés friss földtúrásain. Tartottuk az irányt és kis kerülővel megérkeztünk a faluba. Elmondhatatlanul sárosak lettünk. A gyerekeket beültettük a csomagtartóba, a bakancsaikat kitettük a fűbe sármentesítésre és miután száraz ruhát vettek, elégedetten teáztak a hátsó ülésen az ajtózsebből elővarázsolt tartalék teából.