TÚRA NAPLÓM

28 km 700+ 38∘C

Ezzel az írással nyár óta adós vagyok. Egyszer már elkészült, de elveszett az éterben, és most jött el az ideje, hogy túra után papírra vetett gondolatokból újra írjam a beszámolót. Augusztus nálam teljesen kieső hónap teljesítménytúra és verseny szempontból, ilyenkor a hegyeken-völgyeken is inkább a családi és a kettesben töltött programokra koncentrálunk. Ezért július végére tartogattam még magamnak egy privát kihívást, a Rókás kör teljesítését. A Rókás kör instant túra, bármikor teljesíthető, önellátó, a motiválásban sem számíthatsz a teljesítménytúrákon megszokott kedves pontőrökre – magadat kell motiválnod és ellenőrizned az ellenőrzőpontokon. Reggel nyolcas indulásra volt lehetőségem, ami nem volt a legjobb időzítés, tekintve a már reggel jelentkező szaharai forróságot, az előre jelzett zivatart és a nyílt terepet, ami rám várt az útvonal nagy részében, de igazodnom kellett a gyerekek táborához, így legkorábban nyolcra tudtam kiérni Budakalászra, a kálváriához.

Nem jártam még ezen az útvonalon, kíváncsian vártam, hogy boldogulok, elég lesz-e az itiner, vagy inkább a GPS-re támaszkodva tudok tájékozódni. Néhány percbe tellett, míg a rendszerrel egymásra találtunk, de többszöri próbálkozás után végül nyolc óra pár perckor sikerült bejelentkezni és nekivágni az útnak. 

Az útvonal eleje Budakalász utcáin haladt, jobbra-balra tekeregtünk. Az utcákat elhagyva füves-bozótos területen át vezető ösvényekre tértünk át, ahol bizony jól jött a GPS, mert az ösvényeket derékig érő gaz borította, nem lehetett látni, merre az arra. A tájékozódási pontként megjelölt földkupac, illetve a betondarab egyáltalán nem látszott a gaztól, ahogyan a csapások sem. A GPS-t követve érkeztünk a Kopasz-dombra, ahol egyből sikerült is a bejelentkezés az ellenőrzőponton. A dombra gyakran járhatnak fel a környékbeliek – rengeteg a szétszórt szemét, sörösdoboz, chips-es zacskó és társai. Elég szomorú látvány.

A pontot egy kis ösvényen hagytuk el és különféle utcákon kanyarogva érkeztünk Budakalász határába. A műúton átkelve és a magasfeszültségű vezetékek alatt áthaladva egy földúthoz értünk, amiről hamarosan letértünk az erdős részek felé.

A katonai konténertől jobbra, felfele indultunk az ösvényen, ami egy fantasztikusan hangulatos erdőrészhez vezetett. Kősziklák, mohás gödrök, faágakból összetákolt kis kunyhó, kőhalmok – a tudományos kutatások szerint felhagyott kőbánya maradványai, más szemlélet szerint szakrális hely. Annyi bizonyos, hogy sajátságos hangulata van a helynek, bármi legyen is az oka. Szívesen maradtam volna, ha nem szorít az idő. A gyerekeket biztosan kihozom ide, nagyon fogják élvezni a természet adta kalandjátékot. Az ellenőrzőpontot egy nagyobb sziklafallal szemben sikerült megtalálni. 

Továbbhaladáshoz a helyes irányt ismét a GPS mutatta meg. Kacskaringós ösvényt jelölt az itiner, de a ritkásan álló fák közt gyakorlatilag minden kis út kacskaringós ösvénynek látszott. Jól futható, kellemes útra tértünk rá. A dombról leérve kereszteztük az erdészeti utat, az ösvényünk becsatlakozott a piros jelzésű, néhol elég vadregényes és szép kilátásokat tartogató útra.

A pirosat követve megérkeztünk az információs táblánál lévő Ezüst-kevély ellenőrző ponthoz.

Színváltós útszakasz következett a Majdán-nyeregig: a ponttól északnyugati irányba indultunk tovább a piroson, majd rövidesen letértünk a piros négyzetre. A piros négyzet becsatlakozott a zöld jelzésbe, innen néhány méter után ismét áttértünk a pirosra és mentünk, mentünk, amíg be nem csatlakozott a sárga jelzés…:) Na, ez volt az a kereszteződés, ahol következő ellenőrzőpont várt. Sikeresen bejelentkeztünk és megpróbáltuk visszaszúrni a földbe a Rókás kör QR-kód jelzőkaróját, amit valaki kitört. A nyomokból ítélve gyakran időznek itt túrázók és kirándulók. Van tűzrakóhely, kis kupacban összegyűjtött gyújtós, ilyen-olyan ülőalkalmatosságok és némi szétszórt szemét. 

A pontot elhagyva a sárga jelzésen haladtunk, de a kanyar után az erdészeti utat kellett tovább követni, amibe nemsokára becsatlakozott az OKT kékje. Erdős, aszfaltos és füves szakaszok váltották egymást, amíg megérkeztünk a Teve-sziklához.

Itt pihenőt tartottunk, amit én lényegesen rövidebbre terveztem, de ez van, ha az ember nem egyedül indul útnak. Közben egyre erősebben sütött a nap, a forróságból jólesett visszatérni egy kicsit az erdőbe. Bár ott is cseppfolyós volt a levegő, de legalább árnyékban mentünk. Pilisborosjenő szélén újra nyílt terepe várt, aztán újra erdő, egészen a Köves-bércig, a következő ellenőrző pontig, ahol ismét probléma nélkül sikerült a bejelentkezni.

A bércről a kéken indultunk tovább, aztán legnagyobb bánatomra a nyomvonal áttért az aszfaltra. Árnyék sehol, csak a forró aszfalt és a tűző nap. A Templom-földeknél az itinerben jelölt adótorony mellett találtuk az ellenőrzőpontot és sikeres bejelentkezés után mentük tovább az aszfalton a Határkő utcai pontig. 

A Határkő utcán a ponttól felfelé indulva baktattunk az aszfalton az iszonyatos melegben. Csak a közkútig kellett kitartani, ahol friss, hideg vízre cseréltem a bőséges melegvízkészletem és pancsoltam is egy kicsit, hogy valamennyire felfrissüljek. A kúttól felfele indultunk tovább az erdő felé. Árnyék útközben sehol, de már látszott az ígéret földje, vagyis az erdő. A ritkás erdőbe érve a határkövek mentén jutottunk el a tanösvényig.

Rövidesen elhagytuk egy időre az erdőt és a Péterhegyi lakópark utcáin az aszfalton, valószínűtlen forróságban igyekeztünk a Róka-hegyre vezető ösvény felé. A kőfejtő bejáratától jobbra indultunk a szép kilátásokkal és árnyékkal kecsegtető piros háromszögön.

Egészen a kőfejtő felső teraszáig kellett felkapaszkodni az ellenőrzőponthoz, de megérte még ebben a forróságban is. Menetközben megálltunk az érdekes sziklákat, egyebet fotózni, minden irányból megcsodálni a kilátást. A Róka-hegy is megér egy csak neki szóló kirándulást. 

A Róka-hegyről a piros háromszögön folytattuk az utat, ezt követően a piroson, majd a piros kereszten, amit elhagyva a városszéli utcákra tértünk át. Útközben egy magányosan álló háznál ránk csaholt egy szabadon engedett kutya, de nem háborgatott bennünket, csak jelezte, hogy ez itt az ő birtoka. Egy domb megmászása után elénk tárult Békásmegyer panorámája, majd az úttól néhány méterre a geodéziai torony mellett megtaláltuk az Ezüsthegyi ellenőrzőpontot. 

Az ellenőrzőponttól a sajátságosan kanyargó utcákat és átkötő ösvényeket követve haladtunk tovább a cél, vagyis a budakalászi kálvária felé. A kálváriánál egy kedves fiatal nő várt ránk három pici gyerkőccel, átadta nekünk az érmeket és készített célfotót. Nagyon jólesett, hogy vette a fáradságot ebben a hőségben és kijött elénk. 6:34 idővel értünk be. Nem olyan rossz eredmény ilyen gyilok hőségben, még így is bent maradt két óra a szintidőből, de faraghattam volna rajta még egy kicsit. Majd legközelebb.