TÚRA NAPLÓM

27 km táv, 1.330 m szintemelkedés

Amikor januárban kezembe kaptam a Mátra Teljesítménytúrázója igazolófüzetet és nézegettem a mozgalomban szereplő túrákat, egyből szemet szúrt ez a szép nevű túra, be is került a naptáramba. Általában egyedül indulok útnak, de ezúttal az unokahúgom, Zsuzsi ajánlkozott túratársnak. Május elején bejártuk az útvonal egy részét, hogy egy kicsit összeszokjunk terepen. A bejárás jól sikerült, lelkesen készültünk a május végi teljesítménytúrára. Tudtuk, hogy technikás útvonal vár ránk, de ez inkább inspirált, mint elijesztett.

Szombaton, kora délután érkeztünk Mátraházára. Nagyon éhesek voltunk és elkövettük azt a hibát, hogy felmentünk a galyatetői turistacentrumba egy késői, könnyű ebédre. Gyümölcslevessel indultunk, de nem tudtunk ellenállni a vadpörköltnek. Praktikusabb lett volna, ha a szálloda bárjában bekapunk pár falatot és hagytunk volna helyet a tisztességes vacsorának. Ezúttal nem sikerült ügyelnem a túra előtti étkezésre… Galyáról visszaérve kicsit szundikáltunk, aztán ejtőztünk a wellnessben. A vacsora szerényre sikerült, nagyon tele voltam még a délutáni vadpörkölttel. Este viszonylag könnyen elaludtam és nem is ébredtem fel hajnali ötig.

Reggel hétre mentünk le az étterembe. Picit elhúzódott a reggeli és nem is esett jól. A kávé kivételesen borzasztó volt, még a túra elején is kavargott tőle a gyomrom, pedig csak néhány kortyot ittam belőle.

Nyolc óra körül érkeztünk Mátrafüredre, az esőbeállónál volt a rajt. Úgy terveztük, hogy nevezünk, aztán átnézzük az itinert, az ellenőrzőpontok helyét és az egyes szakaszok hosszát. Erre nem került sor, mert a nevezésnél a leányzó ráírta a rajtidőt a menetlevélre, így nem akartuk húzni a saját időnket, elindultunk a Csepegő-forrás felé. Nehezebben ment az áthangolódás, lassan hagytuk magunk mögött a külvilágot. Jó tempót mentünk a folymatos emelkedőn, de nem siettünk túlságosan, mert tartalékoltuk az erőnket a Négyeshatártól a Kékesig tartó szakaszra. A Csepegő-forrástól a Peres-bérc felé vettük az irányt.

A bércen át vezető hangulatos virágos-bokros-sziklás út egy füves aljú tölgyeshez vezet. A tölgyes után a szekérutat elhagyva már közel a Négyeshatár.

A Négyeshatártól a Kis-kő felé tartottunk az EP-hoz. Mire a Kis-kőhöz értünk, Zsuzsi lábát elég komolyan feltörte a bakancs. Kis-kőnél lemásztam az EP-hoz, hogy neki ne kelljen feleslegesen járkálnia. Innen vissza kellett mennünk a Négyeshatárhoz és nekiindultunk a Kékesnek. Nehézkes út volt, de már könnyebbnek érztük, mint néhány hete. A Nagy-Hidashoz felérve rövid pihenőt tartottunk, megcsodáltuk a kilátást. Innen már nem volt sok hátra a Kékesig. Zsuzsi zokszó nélkül menetelt a fájós lábával.

A Kékesen hosszabban időztünk. Zsuzsi ragtapaszért ment az étterembe, én pedig az EP-nál éltem társadalmi életet és szötymögtem banános csokival, zokniigazítással, cipőkötéssel. Ahelyett, hogy vizet töltöttem volna inkább a kulacsomba.

A Sas síháznál lévő EP-tól indulva a bércen jól haladtunk a sziklás-köves úton. Az egyik kedvenc útvonalam. Rövid megállóval vetettünk egy pillantást Sas-kőnél a gyönyörű kilátásra, de igyekeztünk, próbáltuk előre behozni azt az időt, amit az Ilona-völgyben vagy a Rózsaszálláshoz vezető emelkedőn esetleg el fogunk veszíteni. Hogy Zsuzsi lábát kíméljük, Disznőkőnél megint én másztam le az EP-hoz a kódért és a kilátásért.

Nagyon boldogok és elégedettek voltunk, hogy milyen jól haladunk. Egészen addig, amíg nem szembesültünk azzal, hogy a Marhád nyugati csúcson jelölt EP nem az úton, hanem valóban fent a csúcson van. Elég durva kitérő volt felmászni, de útközben szert tettünk egy kedves útitársra, akivel többször is mentünk együtt a túra hátralévő részén.

Innen már valóban jól haladtunk az Ilona-völgyi vízesésig. Számoltam azzal, hogy a korábbi napok esős időjárása miatt nehézkes lesz lejutni a patakhoz, az átkelést is megszenvedjük és az úton nagy lesz a sár, de teljesen vállalható volt a terep, még akkor is, ha egyes részeken alaposan meg kellett nézni, hová lépünk. Minden fáradtságunk ellenére volt egy kis futáskényszer a lábunkban, valahogy megkívánta az út, így az Ilona-völgy után a sík részeken bele-bele futottunk a távba.

Az Ördög-gát EP újabb kitérőt jelentett, de rövidke volt és nem olyan demotiváló, mint a Marhád. A Rózsaszállásig vezető emelkedőhöz érve éreztem, hogy eljött a holtpont, átkapcsolt az agyam automata üzemmódba. Zsuzsin pedig azt láttam, éppen átjutott a holtponton és a fájós lábával energikusan megindult felfele. Az emelkedőt teljes transzban jártam meg, Zsuzsi pedig közben vidult, hogy olyan volt az arcom, mintha végtelenül unnám az egészet. Lényeg, hogy én transzban, ő pedig a cipőjéből félig kilépve a vízhólyagok miatt, de megérkeztünk a Rózsaszállás erdészházhoz.

Sült szalonna illat, szolid nyüzsgés, barátságos és közvetlen túratársak fogadtak. A sült szalonna illata mellé szalonna is járt és hatalmas szelet, puha kenyerek lila hagymával. Kicsit megpihentünk, ettünk-ittunk, Zsuzsi ragtapaszt cserélt, váltottunk pár szót az ottlévőkkel.

Az erdészház valaha jobb napokat látott. A Károlyiak vadaskertjéhez tartozott egykor a Rudolf-tanyával együtt. Különös vonzalmam van az ilyen épületekhez, amiknek lelkük van. Jó lenne ismerni azoknak az embereknek a történeteit, akik régen kötődtek a házhoz. 2014. óta a Hérics TTSE használhatja, rendbehozzák és kulcsosházként üzemeltetik az épületet. A teljesítménytúra bevételét is a ház felújítására fordítják. Bízom benne, hogy nem veszítik el a lelkesedésüket és helyreállított ház sok túrázónak ad majd szállást.

A túratársaktól elköszönve a Szállás-hegy felé indultunk, ahol a kis keresztnél találtuk a következő EP-t. A Pisztrángos-tó felé folytattuk az utat a Kőris-mocsárhoz tartva. Útközben néha-néha eleredt az eső, de nem kezdett rá igazán erősen. Az utolsó kilométereken jól kilépve – mert nagyon nem akartunk megázni – érkeztünk a nagy boroshordóhoz, ami a Vörösmarty turistaház közelében a célnak adott helyet. Bőven beértünk szintidőn belül. Megkaptuk az utolsó pecsétet a menetlevelünkre és vidám fotózkodás után indultunk a parkolóba, ahol már várt minket a család egy halom palacsintával.

Nagyon motiváló, változatos és érdekes túra volt. Ha minden jól megy, jövőre újra itt leszünk.