TÚRA NAPLÓM

Az őszi szünet második felét terveztük Bledben tölteni, lelkesen készült a család apraja-nagyja. Szombaton délelőtt indultunk útnak, szép és eseménytelen út után érkeztünk Bledbe délután 3 óra körül. Miután berendezkedtünk a szállodában, jártunk egyet a tó körül. Épp lemenőben volt a nap, még tudtunk néhány jó fotót készíteni a tóról és a várról.

Másnap, reggeli után ejtőztünk egy kicsit és nekivágtunk, hogy felgyalogoljunk a várba. Szép út volt, a vár gyönyörű, a kilátás pazar. A vár kiszögelléseiről rálátni Gorenjska térségére és a Júlia-Alpokra is. A kicsiket leginkább a kovácsműhely, a várkapu és a bledi krémes érdekelte, amit a várban lévő cukrászdában sikerült megkóstolnunk egy igazán jó kávé és néhány érdeklődő darázs mellett.

Kora délután átmentünk a tó közepén lévő kis szigetre (Blejski Otok) a pletna nevű lélekvesztővel. Nyugis kis program volt, a kicsik unták is az utat. A sziget nagyon szép, minden szegletét érdemes bejárni. Legszebb épülete a Mária Mennybemenetele templom, ahová 98 lépcsőfok vezet fel. Emelett érdemes a remetelakot, a kis kápolnát és a haranglábat is megnézni, de a növényzet és a partmenti út is tartogat érdekes látnivalókat.

Október utolsó napján látogattunk ki a Vintgar-szurdokba, tudván, hogy másnap már lezárják. A Bledtől 4 km-re lévő Spodne Gorjéból indultunk, kellemes túra volt. A szurdok mindössze 1,6 km hosszú, de a sziklafalak nyirkos hidegében elég fárasztó. A Radovna folyó csodálatosan szép, a folyton változó fényekkel a kék és a zöld egészen különleges árnyalatait mutatja. Ilyen színek nem is léteznek! Több alkalommal is átkeltünk felette fahidakon, a sziklafalakra rögzített fapallókon; felülről megcsodálhattuk a zúgókat, vízeséseket. A szurdok végéhez közeledve láthattuk a bohinji vasútvonal kőhídját, amin a vonat több mint 30 méter magasan halad át a szurdok felett. Visszaindulás előtt Blejska Dobravánál teáztunk, hogy egy kicsit felmelegedjünk.

Délután kettesben körbejártuk a tavat. Nagyjából 6 km. Felkutattuk a Tito-féle villát, ami jelenleg Vila Bled néven hotelként üzemel. Megtaláltuk a Cafe Belvederét is, de már nem volt lelkierőnk felmenni a felső útra a bejáratához – majd jövőre… Visszafele sült gesztenyét ettünk a tóparton.

Utolsó napra hagytuk Bohinjt és a Savica vízesést. Jártunk egy nagyot a tó körül, a gyerekek jól elfáradtak, mire a vízeséshez indultunk, így az alsó parkolóig autóval mentünk. Innen kb. 20 perces gyalogút vezet a vízeséshez, ezt is végigszenvedték, fáradtak voltak. A vízeséshez vezető út sok látnivalót tartogat, felér egy földtörténeti órával. A Savica A-betűt formázó két ágával, bő vizével és különleges elhelyezkedésével az egyik legérdekesebb vízesés, amit valaha láttam. Az 500 méterrel magasabban fekvő Fekete-tó gyűjtőterületéről kapja a vízutánpótlást. Nagy esőzések idején akár 600 méteres vízesésrendszert is képez.

Fotózás és szerelvényigazítás után visszaindultunk a hüttéhez, ahol kicsit későn, de nagyon jót ebédeltünk. A kicsik majdnem elaludtak az asztalnál.

Szeretem, hogy kulturáltan és alaposan tájékoztatják a turisták által favorizált helyek látogatóközönségét. Érezhető, hogy az élet inkább március közepétől október közepéig zajlik, de nem bántuk, mert így elkerültük a tömeget. Sok hely már ki sem nyitott november elsején. Délelőttől délutánig élveztük a napsütéses hideget, de előtte-utána inkább valami jó meleg kuckóba kívánkoztunk. Nagyon jó volt itt ez a pár nap és rengeteg felfedeznivalót találtunk még, tovább bővült a bakancslista. Visszatérünk még. Ki tudja, hányszor…